Ha mást nem
is, „A legrosszabbul feliratozott előadás” díját minden bizonnyal
megérdemelné a Nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozata által
bemutatott A demokrácia ellen című produkció. A néha olvashatatlan
szöveget sikerült olyan helyre eldugni, ahol a közönség fele alig láthatta, de
ha ez lett volna az egy órás előadás egyetlen hibája, még el is tekinthetnénk
ettől a kellemetlenségtől.
Az üres
stúdiótér közepén egy fehér, négyzet alakú építmény volt látható, ez adta meg
az Esteve Soler drámájából készült előadás alaphangulatát – no meg az a nagy,
fekete pók, mely lomhán ereszkedett le, hogy felfalja a megfestett hálóba
gabalyodott házaspárt. A hat különálló képből megalkotott előadás a demokrácia
kapcsán kialakult közvélekedés néhány sztereotípiájából és közhelyéből
építkezett: a választási rendszer visszásságai, a politikum tisztességtelen
játszmái, az emberi élet felértékelődése és az anyagiak fontossága kerültek
terítékre, és a listát még bővíthetnénk. Talán ezeknek a közhelyeknek az egy
térbe való zsúfolása tette unalmassá az előadást, melyen nem segített a
színészi játék sem, hiszen a tipikus figurákat (például a gátlástalan
politikust vagy a kiszolgáltatott kamaszt) színpadi klisékkel oldotta meg az
előadásban szereplő hat színész.
Amit a
színpadon láttunk (vagy sok esetben nem láttunk, mert a doboz-szerű építmény,
melyben az események nagy része zajlott, csak bizonyos pontokból volt teljesen
látható, aki pedig az emelvényen kialakított nézőtér valamelyik szélére tudott
csak felkapaszkodni, az sokszor a fehér oldalfalat bámulhatta), az jórészt
ismerős volt. Ami pedig a meglepetés erejével hathatott volna, az román
viszonylatban nehezen értelmezhető, aktualitásától megfosztott. Ilyen volt a
csadoros nő arab nyelven elhangzó vallomása, melyet szomszédja fordított
németre, melyet az előadás ritmusából helyenként kizökkenő szinkrontolmács
fordított románra, ezt a nézők az előadás elején kiosztott fülhallgatók
segítségével követhették. Bármennyire is foglalkoztatta a darab szerzőjét az arab
bevándorlók problémája, a betiltott csador viselete vagy az emigránsok
áradatával szemben tehetetlen Nyugat-Európa, Alexandru Dabija rendező
észrevehette volna, hogy Románia, és ezzel együtt Szeben sem az a hely, ahová
arabok tömegei özönlenek, sokkal inkább egy olyan szegmense a kontinensnek,
ahonnan évente több ezren költöznek el, sok esetben végleg.
A
különálló képek semmilyen kapcsolatban nem álltak egymással, ami kizárólag
azért volt jó, mert a nézőnek lehetősége nyílt a visszaszámlálásra, és az ötödik
jelenet után már tudta (és érezte), hogy közel a vég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése