Milyen a bányavak ember? Talán tétova, reményvesztett, ritkán mosolygó,
kis életét a markában szorongatja, vágyódik valami után, de nem bírja megfogalmazni
céljait. Ha mégis, csak csalással és cselszövéssel építgeti azt az utat, ami az
elképzelt boldogságához vezetne. Az egyenes út mindig túl hosszúnak tűnik, a
kitartást felváltja a türelmetlenség és bizalmatlanság.
Iringó (Nagy Dorottya) és Florin (Bányai Kelemen Barna)
Talán legtöbbször részeg, ilyenkor elengedi
magát, kacag, habzsol, hisz, himnuszt énekel és éjszaka hazaérve a kanapén
elalszik ülve. Eldől. Kidől.
És milyen bányavakságban élni? Szomorú?
Kényelmes? Tragikus? Komikus? Talán mindezek egyszerre. Nehéz lenne megmondani,
hogy egy névtelen település kisembereinek életében hogyan rétegződnek ezekre a
kérdésekre a válaszok. Mert szinte biztos, hogy ők maguk sem tudják, mi romlott
el és kinek a hibája.
Székely Csaba Bányavakság című drámája a fenti kérdéseket egészíti ki, egy adott
ponton akár úgy is érezhetjük, válaszokat találunk. Már amennyire a dráma
világa megengedi a válaszokat.
Beültem a nézőtérre és akaratlanul
elmosolyodtam. Mintha egy giccsművészeti múzeum kiállításának előcsarnokába
lépnék: ismerős kép a kezdéskor falként funkcionáló pannón. És igen, Welcome to
Transilvania!
Ince (Szakács László), Izsák (Ördög Miklós Levente), Izabella (Czikó Júliánna)
Lassan szétnyílik a falfüggöny, az elénk táruló
tér nagyjából ugyanolyan hatású, mint a már látott pannó. A kis szobakonyha
szűk, ócska, kopott. Mégis az volt az érzésem, mintha a szomszédba léptem volna
át egy kávéra. Ismerős a tapéta, a bútorok, a varrottasok, a szív alakú párna,
az ágyterítő, a szarvasfej, a hitvány kihúzható kanapé, a moketta. És az
emberek is ismerősek, nehezen indul a reggelük, káromkodnak, egymást szidják,
de az apró rutinok összekötik: a kávéfőzés, a borotválkozás, a pálinkatöltés. Ince
(Szakács László) és Iringó (Nagy Dorottya) perpatvarából megismerjük az
alapszituációt, egy olyan falu helyzetét, ami nem is olyan rég még községnek
számított. Mára egyre nagyobb az öngyilkosságok száma, és az emberek hiánya
abban mérhető, hogy lassan nincs, akivel inni. A polgármester-választás előtt
álló Incének versenybe kell szállnia Izsákkal (Ördög Miklós Levente), akivel ki
nem állhatják egymást. Ince korrupt, képes a csalásra, rendőrt hívat a
városból, hogy leleplezze Izsák vélt vagy valós törvénytelen ügyeit, ezzel
letaszítva őt az esélyesek listájáról. Izsák nacionalista és csökönyös. A múlt
sérelmeit intenzíven újraéli, ha magyarságról esik szó, átkozódik és akár ölni
is tudna nemzete védelmének érdekében. A két női szereplő saját börtönében
szenved, Iringó a múltban elkövetett bűnei miatt, Izabella (Czikó Julianna),
Ince lánya, a jelenben egyre csetlő-botló lépései miatt. És megérkezik ebbe a
közösségbe a rendőr, Florin (Bányai Kelemen Barna). Jelenléte központivá válik,
lassan kezdenek köréje szerveződni az események. A rábízott feladatot
akaratlanul is túlteljesíti: elkezd nyomozni Izsák piszkos ügyei után, és
feltárja Ince és Iringó rút titkait. Nagyon becsapós és törékeny szabályai
vannak egy olyan játéknak, amit Ince elkezdett játszani Florinnal. Már az
elején nyilvánvalóvá válik: valaki sérülni fog.
A hatalomért folyó harc jó esély arra, hogy
ebben a pénztelen, elnéptelenedett faluban kitörhessen az ember a saját
korlátai közül. De ez a harc tragédiába torkollik, ha nem tiszták az
eszközeink.
Iringó (Nagy Dorottya), Ince (Szakács László), Izabella (Czikó Júliánna)
Ezek az emberek ijesztően magányosak, életük
olyanná vált, mint a konyhában lévő kanapé: fakóvá és elhasználttá. Talán a
vágy pislákol még bennük, hogy ebből kitörjenek, de nincs erejük megtenni.
Ugyanott topognak, ahol a cselekmény elején megismertük őket. A múltban elkövetett
hibák súlya ül az arcukon és bármennyire szeretnék kitágítani életterüket, nem
megy.
Sőt, kézzelfoghatóan bezárul,
eltűnik az a világ, amihez olyan görcsösen kapaszkodtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése