„Színházi kitekintő” Váradon

Szabó K. Istvánt, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti igazgatóját kérdeztük

Szabó K. István

Az idei, immár hatodik IFESZT megszervezését a nagyváradi Szigligeti Színház láthatóan fontosnak tartotta. Milyen hosszú távú célok lebegtek az elhatározás előtt, mit lehet várni egy ilyen fesztivál lebonyolításától?

Egy ilyen kulturális eseménynek számtalan hozadéka van, főképp egy olyan helyzetben, mint amilyen a nagyváradi színházé, ahol nem volt ekkora volumenű rendezvény az elmúlt évtizedekben. Nagyon fontosnak tartom, hogy leteszteljük saját magunkat: képesek vagyunk-e egy ekkora feladattal megbirkózni? Másrészt ezt a fesztivált én egyfajta színházi kitekintőként értelmezem, mely által a nagyváradi néző tovább is ellát, túl a város kulturális határain, de mi, színházi alkotók is megemelkedünk és szembesülünk a szélesebb horizont adta kihívásokkal. Megtörténhet, hogy egy ilyen fesztivál után sokkal árnyaltabbá válik a viszony színház és közönsége között. Azáltal, hogy a váradi publikum más színházak munkáit is láthatja, talán még inkább megérti a mi törekvéseinket, hiszen egy színház hihetetlenül összetett és sokszínű művészeti konglomerátum, ami folyamatos fejlődésben van.  

Az IFESZT programjában szereplő előadások átestek egy előzetes válogatáson? Milyen szempontokat vettek figyelembe?

A meghívott színházak maguk döntötték el, mivel kívánnak a nagyváradi közönség elé lépni. Mindemellett számomra fontos volt, hogy olyan előadásokkal találkozzunk, melyek reprezentálják az adott intézményt és beszélnek az ottani, sajátos színházi törekvésről. Úgy látom, ez teljes mértékben sikerült, hiszen egészen színvonalas néhány nap áll mögöttünk és még csak félidőnél tartunk!

Az összes erdélyi magyar színház képviselteti magát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház kivételével. Mi ennek az oka?

Nem kell semmilyen rosszindulatú szándékot sejteni e mögött. A kolozsvári színház épp Párizsban turnézik, ezért nem tudtak eleget tenni a meghívásunknak.

Az előadások nagy része román nyelvű felirattal tekinthető meg, ami láthatólag azt eredményezi, hogy román anyanyelvű nézők is ellátogatnak az IFESZT-re. Ez a gyakorlat megmarad a fesztivál után is? 

Igen, ez a célunk. Amikor az évadot meghirdettük, a „Nyitunk!” jelmondatot választottuk mottóul. Ez azt is jelenti, hogy megpróbálunk nyitni a román anyanyelvű nézők fel. Azt gondolom, fontos magunkról úgy beszélni, hogy azt mások is megértsék, hogy minél szélesebb réteg számára legyen hozzáférhető. Ez nem csak egy gesztus, hanem normális velejárója egy egészséges színházi miliőnek. Egyre inkább európaibban kezdünk gondolkodni, aminek természetes velejárója, hogy alkalmazkodunk a térség sajátosságaihoz, jelen esetben ahhoz, hogy van egy román nyelvű közönség is, amelyik most már találkozhat azzal, amit mi a magunk nyelvén megfogalmazunk.

tamás