Milyen szemmel
nézi a román kritikusi szakma a hazai magyar, német, illetve zsidó
színjátszást? Másképp: nézi-e, vagy látja is mindazt, amit az úgynevezett
kisebbségi színházak a nézők elé tárnak? Egyáltalán, mit jelent a kisebbségi
színház fogalma?
A vasárnapi,
utolsó I-fórum alkalmával erre próbált meg válaszokat keresni Alice Georgescu,
a hazai színikritika egyik szaktekintélye. Előadásában szó esett a rendszerváltás
előtti kultúrpolitikáról, amely kötelezte a szakmát arra, hogy írjon a nemzeti
kisebbségek színházi törekvéseiről. Valamint arról a felfogásról, amely Harag
György és Tompa Gábor európai mércével mérhető darabjain kívül nemigen ismert
egyebet – mindamellett, hogy az erdélyi magyar színjátszás olyan privilegizált
helyzetben van, hogy egy hármas út metszéspontján helyezheti el magát:
viszonyítási pontként jelen vannak a hasonló helyzetű színházak, a román,
valamint az anyaországi magyar színjátszás.
Alice Georgescu
Szó esett a
nyelvi korlátokról – ezek, mint kiderült csupán kényelmességből lehetnek
elutasító érvei egy idegen nyelvű darab megtekintésének –, valamint arról is,
hogy igazi kisebbségi színháznak azok tekinthetők, amelyek teljesen elzárkózva
élnek a szakma többi részétől (lásd: galaci színház), amelyek nem kommunikálnak
a kritikusokkal, a hasonló intézményekkel, de a szélesebb (országos)
közönséggel sem.
árpi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése