Nem a tutit akarják megmondani

Az idei sepsiszentgyörgyi Reflex fesztiválon, a színházbüfé egyik huzatos sarkában született egy kiváló ötlet: létesíteni egy olyan felületet, ahol bárki beszélhet a romániai magyar színházi életről. Nem csak megálmodták, létre is hozták ezt a színházi lapot, Játéktér elnevezéssel, ennek rövid bemutatójára került sor az I-FÓRUM második napján.

Cári Tibor, Sânziana Tarţa 

Sanzonhangulattal indult a beszélgetés, úgy érzem, kellett is ez a könnyed bevezető reggel tíz órakor. Sebestyén Rita, a lap főszerkesztője rövid bevezetőjében nem győzte hangsúlyozni, mennyire kellemetlen, hogy a szerkesztőség tagjai a színpadon, az érdeklődők meg lent, a nézőtéren ülnek. Lapjukban épp ezt a szétválasztottságot szeretnék áthidalni azzal, hogy lehetőséget biztosítanak mindenkinek a megszólalásra, mert nem ők mint színházi szakemberek akarják megmondani a tutit. A lap alapkoncepciója, hogy reflexiós felületet, írott közeget biztosítson a romániai magyar színjátszás egyre izgalmasabb színházi nyelvének. A szerkesztőség tagjai szerre elmondták, hogy a szárnyaik alá tartozó rovat mit szeretne majd magába foglalni.

Demény Péter, Ungvári Z. Ildikó, Kötő József, Sebestyén Rita, Karácsonyi Zsolt

Kötő József (színháztörténeti rovat) szerint meg kell örökíteni azt, ami érték, és teret kell teremteni az új színháztörténeti nemzedéknek, fel kell tárni a kortárs jelenségeket. Demény Péter (színikritikák, recenziók rovat) így indított: az ember álmodik valamiről, aztán megkapja. Megálmodták ezt a lapot és meg is csinálták, nekivágtak az ismeretlennek, mint Kolumbusz. Arra figyelmeztetett, hogy hagyják meglepni magukat a nézők, amikor beülnek egy előadásra. Ungvári Zrínyi Ildikó (előadás-elemzés, tanulmányok rovat) meglátása az, hogy a színházi fesztiválokon elhangzó sokféle beszélgetésnek is jó fóruma lehet ez a lap, ugyanakkor megtudhatjuk, ki hogyan közelít a színházhoz manapság. Ennek a rovatnak az újszerűsége abban rejlik, hogy olyan témákat dolgoz fel, amelyek eddig háttérbe szorultak, például egy rendező munkáit veszik górcső alá, egy színház évadának termékét vizsgálják. Karácsonyi Zsolt (interjú rovat) szerint a lap megpróbál egyensúlyozni: vannak nagyon személyes anyagok, más szövegek ennek teljesen ellentétei.

A főszerkesztő hozzátette, az a slusszpoénjuk, hogy internetes felülete is van a lapnak, a jatekter.ro-n érhetők el. A szerkesztőség tagjai majdhogy virtuálisak: korban, beállítottságban, lakhelyben különbözőek, akadnak olyanok, akik csak e-mailen keresztül ismerik egymást. Sebestyén Rita szerint olyan volt ez a munka, mint a szülés: produktív fájdalom kísérte.

A most zajló fesztivállal kapcsolatban egy kérdés merült fel bennem: miért nincs a színházban egy gyűjtőhely, egy fesztiválbüfé, ahol ilyen jó kis ötletek születhetnek?

emőke