Ráckevei Anna
Magyarországi színésznőként egy partiumi
magyar színházban, román rendezővel dolgozni milyen kihívásokat rejtett
magában, és milyen pluszt adott?
Jaj, nagyon izgalmas volt, egyáltalán nagyon
izgalmas egy új társulatban elhelyezkedni és elkezdeni bármilyen munkát. Ez
ráadásul egy nagyon-nagyon jó szerep (Galactia – Jelenetek egy kivégzésből), jó
darab, nagyon jó a rendező, a társulat nagyon kedves, tehetséges, jó emberekből
áll, úgyhogy boldogságos másfél hónap volt számomra. Ezt minden mézes-mázosság
nélkül mondom. Nem volt könnyű, mert egyébként egyedül voltam, a családomtól
elszakítva, egy nagyon klassz, bérelt lakásban, és a próba volt, meg a lakás.
Így Váradból sem láttam túl sokat – aztán amikor az előadások már mentek,
kicsit körül tudtam nézni. (...) Jó emlék és jó munka volt. Mindig jó
visszatérni. Nem egészen fél év kimaradt – mert júniusban játszottuk utoljára,
vendégjátékként –, ilyenkor halálugrás játszani, mert két próbával újítottuk
fel, de hála Istennek tetszett a nézőknek, úgy éreztem.
Mennyire volt könnyű ráhangolódni egy román
rendezőre (Theodor Cristian Popescu)?
Én dolgoztam már román rendezővel, Vlad
Mugurral, tehát nem volt olyan különösen ismeretlen az ő színházi nyelve, vagy
metódusa. Inkább az volt egy kicsit szokatlan, hogy tolmács útján értekeztünk. Ha az ember az anyanyelvén tanácskozik, vagy old meg egy problémát, akkor
sokkal sűrűbben lehet megbeszélni ezt a dolgot. Ha tolmáccsal tesszük ugyanezt,
akkor nehézkes. Ilyenkor inkább kevesebbet beszélünk, és próbálom kitalálni,
hogy mire gondol. Ő meg nagyon szűkszavúan mondja el a dolgokat. Lehet, hogy
ettől világosabbá és konkrétabbá válnak az instrukciók.
Érdekes volt, hogy Popescu nem konkrét
cselekvésekről beszélt, vagy nem konkrétumokat kért, hanem mindig a kapcsolatokról
és a viszonyokról beszéltünk, és aztán kipróbáltuk a jelenetben való mozgást, a
jelenetet megjeleníteni.
Ez jó dolog?
Igen, mert belakhatom a jeleneteket én magam.
Nincs rám kényszerítve a forma.
Nagyvárad és Debrecen elég közel vannak egymáshoz.
Vannak-e azonban markáns különbségek a két térség színházi nyelvében?
Ilyen szigorú különbségeket én
nem tapasztalok. Azt lehet inkább érzékelni, ha egy csapat nagyon egységes
és nagyon régóta van együtt egy talpraesett csapatvezető alatt, aki karaktert
tud adni a társulatnak. Én azt érzékelem, hogy Nagyváradon nagyon erős csapat
állt össze, amelyik elindult egy úton, s ehhez az igazgató mindenféle
lehetőséget megpróbál biztosítani – olyan rendezőket és darabokat keres, akik
hozzásegítik a truppot a haladáshoz.
árpi
Kép forrása: http://www.femina.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése